SZAXOFON KARBANTARTÁS

A szaxofon kialakulásának története

A szaxofon, a belga Adolphe Sax több, mint 165 éve szabadalmat kapott hangszere. E hangszer születése a véletlenek összjátékának köszönhető.

A szaxofon elődje, az eredetileg rézfúvós hangszer, az ophikleid volt, amelyet tölcséres fúvókával szólaltattak meg. Sax erre a hangszerre kíváncsiságból klarinétfúvókát rakott, és amikor kipróbálta a megszólaló fémes hang egyaránt hasonlított a trombita- és a klarinéthangjára. Ekkortól indul a szaxofon története és így lett a rézfúvós hangszerből a fúvóka megváltoztatásával fafúvós hangszer. A lényeg a megszólaltatáson van.

Az ophikleid alapjában megváltozott; esetenként a réz különböző ötvözeteiből készül, a rézfúvós fúvóka helyett egy nyelvsíppal és rácsapó szimplanáddal szólaltatják meg. Adolphe Sax új hangszert kreált; sikerült rézfúvós hangszerből fafúvós hangszert alkotnia egy kis változtatással.

Mi alapján válasszunk hangszert?

A legfontosabb szempont, hogy tudjuk, milyen célra vásároljuk hangszerünket. 

Két személy jelenléte is segítheti a sikeres választást - egy hangszerész és egy szaxofontanár.

A hangszerész állapot, minőség és megbízhatóság szempontjából vizsgálja meg a hangszert, a tanár a tanulók szintjének megfelelő tisztaság, hangi adottságok és kezelhetőség szempontjából nézi meg.

Soha ne vegyünk hirtelen felindulásból hangszert, mert ezt később megbánhatjuk. Ne szégyelljünk a tapasztaltabbaktól tanácsot kérni! Ez általában nem kerül semmibe. Eladásnál is lehet véleményt kérni a hangszerésztől és a tanártól is. Sok, későbbi kényelmetlen helyzettől óvjuk ezzel magunkat.

Hogyan vigyázzak a hangszeremre?

            Ahogy az autók és egyéb használati tárgyaink is, a hangszer is igényli a karbantartást, odafigyelést.

Mivel, - jó esetben – naponta kezünkbe kerül, érdemes egy kis figyelmet fordítani rá. Ha jól működik a hangszer, a gyakorlás is jobban megy majd, és nagyobb örömünket leljük benne!

A szaxofon 1 mm alatti, általában 0,7 mm vastagságú rézötvözetből – színesfémből -, színezüstből, esetleg egyéb nemesfémből készül. A felületkezelése is változatos; van lakkozott, ezüstözött, nikkelezett, krómozott, aranyozott és felületkezeletlen változat is, de galván-eljárással a színpaletta minden színe ragyoghat a hangszeren.

A lakkozott felületet a rászáradt vízcseppektől, egy kissé nedves ruhával lehet megtisztítani, majd szárazzal áttörölni. Léteznek különböző lakkpolitúrok hangszerre, ha ezt használjuk szép fényt kölcsönzünk a hangszernek. Vigyázni kell, nehogy megkarcoljuk a lakkozást. Ha a lakk megsérül, az anyag elkezd oxidálódni alatta. Az ezüst, nikkel és króm felületekre nagyon jó fémtisztítókat lehet kapni hangszerüzletekben.

A szaxofon belső törlése nagyon fontos. Különféle tisztító (áthúzó) törlőkendőket lehet kapni. Ezeket ajánlom!

A pipát is tisztítsuk vagy húzzuk át törlőkendővel. Néha nem árt folyóvízzel átmosni, egészségügyi okok miatt. Ugyanis, itt rakódnak le elsősorban a szájban lévő lepedékek és a lecsapódó pára, nedvesség is itt szárad meg, az egyéb nyalánkságokról nem is beszélve, így egyre nagyobb felületen képződik vízkő. Ezek együttes hatására, idővel az anyag elrohad, és elkerülhetetlen lesz egy új pipa vétele vagy egy ügyes szakember segítsége a pipa megmentéséhez.

A billentyűk közötti tisztogatást nem ajánlanám, mivel nagyon könnyen lesodorhatjuk a kis parafákat, filceket, amelyek a billentyűk nyitásáért felelnek. Bízzuk ezt inkább szakemberre!

Ha mégis leesett egy parafa vagy filc, soha ne a hangszeren ragasszuk vissza, mert a lecseppenő ragasztó örök emléket hagy maga után. A szánkba meg pláne ne vegyük a pillanatragasztó kupakját, mert a meglepetéstől meg se fogunk tudni szólalni.

"Nagyon szép pillanatragasztós ujjlenyomatokat szoktam látni lakkozott hangszereken."

"Az ember nem annyi amennyi, hanem csak annyi amennyi tőle kitelik".

Örkény István

A szaxofonmechanika, részei és beállítása

A szaxofonmechanikát tű és laprugók segítségével működtetjük. Kényelmi és egyéb szempontoknak megfelelően lehet az erősségüket állítani, de ezt inkább bízzuk szakemberre, mert az állításnál a rugók eltörhetnek és cseréjük nem mindig egyszerű. Még a szakembernek is van, hogy le kell szerelnie a mechanikát, hogy új rugót rakhasson a régi helyébe. Ha mégis ilyesmi történne, egy hajgumival ideiglenesen oldjuk meg a billentyű mozgását és mihamarabb vigyük el javíttatni.

A billentyűk egymás utáni lezárásával, nyitásával szabályozzuk a szaxofonunk belsejében lévő légoszlop hosszát. A dallam a mechanika mozgatásának eredménye.

Amikor nem szólalnak meg a hangok vagy csak nehezen, gyanakodhatunk a hanglyukakat fedő párnák takarásának problémájára. A párnák vékony bőrrel vannak bevonva. Játszásnál, gyakorlásnál víznek és párának vannak kitéve, így egy bizonyos idő után tönkremennek, eldeformálódnak, kiszakadnak. Ezeket cserélni vagy beállítani kell.

A műveletek szakembert igényelnek, a párna megfelelő kiválasztásától a beragasztáson át, a megfelelő takarás beállításáig. Ezeket a szakemberek is éveken át tanulják, gyakorolják, hogy megfelelő eredményt kapjanak! Ha nincs tökéletes takarás, nem lesz megfelelő légoszlop. Nem fog szólni a hangszerünk vagy csak nagyon nehezen. Ez elveszi sok embernek, gyereknek a kedvét a szaxofonozástól. Egy jól működő szaxofonmechanikával, a billentyűk egymás utáni lezárásával, befúvás nélkül is zenei hang képezhető! Ezzel a módszerrel lemérhetjük, mennyire működik jól a mechanikánk. Minél hosszabb a hang lecsengése, annál tökéletesebb a hangszerünk.

Beállítási tanács: Sok esetben nem szólalnak meg a lenti CISZ, H, és B hangok, akkor ha a GISZ billentyű megnyílik. Ilyenkor a GISZ párna fölötti csavart kell beljebb csavarni. Ezek egészen apró csavarások, ugyanis ha túlságosan sokat csavarunk beljebb, az F hang és attól lefelé nem fog szólni hangszerünk. Az állítás közben az F billentyűt le kell fogni, és a GISZ billentyűt pedig  nyomogatni. Ha nem mozdul meg a hozzátartozó GISZ párnás billentyű, akkor jól dolgoztunk! A lényeg, hogy óvatosan csavargassuk ezeket a csavarokat!

A”hosszú B”-vel hasonlóan járunk el. 

Praktikák

Gyakorlott kézügyességgel rendelkező szaxofonosok, olykor ellenőrizzék, hogy a tengelyek és csavarok nem lazultak-e ki, mert az elhagyott alkatrészek sokba kerülnek.

Amennyiben ragadnak vagy cuppognak a párnák, akkor egy tiszta vászonnal töröljük le a párnát vagy a púderpapír használata segíthet még. Egy profi szaxofonos játék előtt, mindig ellenőrzi az alapból zárt billentyűk működését (GISZ, CISZ, DISZ stb.).

A pipáról, játék után mindig szedjük le a fúvókát, hogy pihenhessen a parafa, és a pipa végén álló víz kiszáradhasson. Még egy gondolat a pipával kapcsolatban; nem árt sűrűn ellenőrizni a pipabillentyű és az oktávbillentyű közti holtjáték meglétét. Ez körülbelül 1-1.5 mm. Ennek hiánya bizonytalanná teheti az alsó regiszter megszólalását.

„Egy kis olaj felér két lakatossal!”

Az olajozásról

Az olaj – méghozzá hangszerolaj! -, nagyon fontos. Ne használjunk más olajakat mint pl. napraforgó olaj ugyanis ettől beragadnak és elustulnak a billentyűk. Az ilyen olaj pörköltbe való, nem hangszerhez! Bizonyos időközönként az oszlopok mellett, az oktávbillentyű csuklós részeihez, illetve ha valahonnan zörgést hallunk; oda is, tegyünk pár csepp olajat! Így az alkatrészek nem fogják egymást koptatni,nem fog hamar lógni, lötyögni és zörögni a mechanika.

Ha a DISZ vagy C billentyű zörög, a görgők két végéhez kell egy kis olajat cseppenteni, majd a görgőket megforgatni, hogy az olaj mindenhová eljusson. Ilyen „hangoskodó” alkatrész lehet a kosárban lévő filctartó csavar is amikor kilazul.

Megfelelő tok és védelem a hangszer számára

A cipzáras, egyfülű tokot „hangszerésztoknak” hívom, mert évente legalább tíz hangszertokot nem zárnak be – tanulók és profik egyaránt elkövetik ezt a hibát, - a szaxofon pedig kiesik és ez általában horpadásokat, görbületek okoz a hangszertesten, mechanikán, pipán, amit csak hangszerész tud kiigazítani. Javaslom, hogy a cipzárra szereljenek fel egy feltűnő kulcstartót, kabalát, így könnyebb észrevenni, ha nem lett bezárva a tok!

A nyaklónk beakasztója és a hangszeren lévő karika – melybe a nyakló csatlakozik, - fémből van, ezért kölcsönösen koptatják egymást, így érdemes műanyag bevonatot rakni rájuk, vagy műanyag karabinert venni. Így elkerülhetjük a karika elhasználódását, és a hangszer ripityára törését egy esetleges átszakadás esetén.

Utolsó jó tanácsként azt ajánlanám, hogy lehetőség szerint vigyék el hangszerészhez hangszerüket, ha bármilyen probléma jelentkezik. Ezeket a tanácsokat és praktikákat csak vészhelyzet esetében alkalmazzák! Viszont aki még azzal sincs tisztában, hogy melyik hang és billentyű hol helyezkedik el, nyomban felejtse el a házilagos megjavítás gondolatát! A szakszerűtlen munka sokszor nagy károkat okoz, amit elkerülhetünk, ha kisérletezés helyet egyenesen szakember segítségét kérjük!

Az otthoni javítások rend szerint itt elakadnak. Innentől megreked a lelkesedés, tudás így a végén hangszerésznél köt ki a hangszer. Ne jusson idáig! Ezen már csak hangszerész segíthet!

Sok sikert kívánok mindenkinek!

Szilágyi Miklós

Fafúvós hangszerész mester